Egyszerű téli friss termény - mikrozöldség

Többféle módszer létezik arra, hogy télen is együnk friss zöldséget. Vannak fajták, amik általában jól bírják a hideget, így fagymentes napokon szabadföldből is szedhetőek, például tépőkel, madársaláta, pak choi, mizuna, sokfajta keresztesvirágú és egy-két salátaféleség. Az ilyen leveles zöldségeknél érdemes odafigyelni, hogy olyan napokon szüreteljünk, amikor napsütés is érte a leveleket, mert ha egész nap borús az idő, a levelekben éjszaka felhalmozódott nitrátok nem tudnak a fotoszintézis segítségével átalakulni ártalmatlan vegyületekké, ami elsősorban a gyerekek számára lehet veszélyes. Sokfajta gyökérzöldséget is a földben hagyhatunk télire, ha nincsenek éhes rágcsálóink a kertben, ilyenek a cékla, tarlórépa, retek, sárgarépa, zeller. Ezeket is folyamatosan fogyaszthatjuk. Egyes gumósok, mint pl. a csicsóka tökéletesen jól megvannak a talajban télen is, mindig csak annyit szedünk fel belőlük, amennyire az adott étkezéshez szükség van. Valamilyen védelem alatt pedig (nálunk egy ablaküvegekből tákolt üvegdoboz van) egész sokfajta veteményünk lehet télen is. A teljesség igénye nélkül: mángold, spenót, hónapos retek, vízitorma, pak choi, stb.

Írásom témája.

Én viszont most nem ezekről a lehetőségekről szeretnék beszélni, hanem egy beltéren használható megoldásról. A mikrozöldségek sokak számára ismerősek már, és a különlegeskedő elnevezés ellenére itt körülbelül ugyanarról van szó, mint a csíráztatásnál, annyi különbséggel, hogy a magokat ténylegesen földbe vetjük és kinyílt szikleveles vagy egy-két lombleveles állapotban aratjuk. Előnyük, hogy magas a tápanyagtartalmuk, sokszor többszöröse a felnőtt növényekének, ugyanakkor persze hozzájuk képest elenyésző a mennyiségük, ami kiegyenlíti a számlát. Mivel heti körülbelül 10 perces elfoglaltságot jelent, mi egyszerű étrend kiegészítésként kezeljük és szeretjük. Nagyjából egy hét alatt válik fogyaszthatóvá a kinőtt növényke, így minden héten újra is vetem.

A konyha egyik csücske télen.

Egy körülbelül húsz centiméter átmérőjű kilyuggatott aljú virágalátétben nevelem őket, ami alatt egy kicsivel nagyobb alátét kapott helyet, ez tartja a vizet. Az alsó alátétben három téglaszilánk szolgálja a távtartó szerepét, de ez elhagyható. Locsolásnál érdemes az alsó tálcába tölteni a vizet és engedni, hogy a föld felszívja a szükséges mennyiséget, a felesleget pedig át lehet önteni egy másik növényre (nálunk pl. fűszernövények is telelnek az ablakpárkányon). A földdel kapcsolatban én nem szoktam túlgondolkodni a dolgot, komposztos kertiföld az alap, a kis fehér szemcsék a képeken azért láthatóak, mert palántázáshoz is ezt a földet használom, sokszor rakok bele perlitet is. Talán az az egyetlen fontos szempont, hogy lehetőleg apróbb szemcsés vagy morzsalékos legyen az ültetőközeg, mert ha a csíra nem tud megkapaszkodni a nagyobb rögök között, akkor nem is nagyon fogja tudni kidugni a fejét.

A bal oldali alátétnek lyukak vannak az alján!

Itt éppen retekmagot vetettem.

A földdel majdnem telirakom a kilyuggatott aljú tálcát, majd a magokat elég sűrűn rászórom, igyekszem egyenletesen elosztani őket. Ezek után egy vékony homokréteget szoktam szitálni a magokra, amíg el nem fedi őket, ez segít nedvesen tartani a csírakezdeményeket. Érdemes naponta egyszer-kétszer mindenképpen ránézni a magoncokra, mert hamar ki tudnak száradni még így is a kevés föld miatt.

Sűrűn szórt retekmag.

Homokot szitálok rá, amíg ellepi.

Feltöltöm az alsó tálcát kicsivel a távtartók szintje fölé.

A föld pedig szépen felszívja a szükséges vízmennyiséget.

Ideális csírázási körülmények.

Ezek pedig zsázsamagok.

Sűrűn vetett zsázsamagok.

A föld tápanyagtartalma egyébként nem sokat számít, hiszen legtöbbször még szikleveles állapotban aratom a növényeket, ekkor pedig a magonc még a saját tartalékait használja fel. Ha lombleveleket is akarunk nevelni nekik, akkor érdemes lehet kicsit ritkásabban vetni őket. A locsolás a már fentebb leírt módon történik, hogy ne mossam ki a magokat felülről. A mikrozöldségek betakarítását ollóval végzem, egyszerűen elvágom a magoncokat közvetlenül a föld felett. Ezután leöblítem róluk a ráragadt homokot és maghéjat és már fogyasztható is.

Aratásra kész mikroretek.

Ollóval levágom közvetlenül a föld felett.

Főleg kenyérrel, szendvicsfeltétnek vagy magában szoktuk fogyasztani, mert így még lehet kicsit érezni az ízét. Salátában teljesen elveszne mondjuk egy lereszelt cékla mellett.

Több helyen is lehet kapni csíráztatásra való magokat, én nagyrészt ezeket használtam eddig: sima és fodros levelű zsázsa, rukkola, brokkoli, retek és vöröshagyma mag. Tavaly sikerült fogni egy fél befőttesüvegnyi vöröshagymamagot, így azt már saját forrásból csíráztatom, hosszú távon a többi bolti magot is szeretném leváltani. Mivel főként keresztesvirágú magokról van szó, az a szerencsés helyzet áll elő, hogy mivel ezekről úgyis nehéz fajtatiszta magot fogni, ez egy jó felhasználása lehet az amúgy virágzásra meghagyott növényeknek, ha még meg tudjuk várni, hogy magot is hozzanak. Nálunk például sok helyen van a kertben olajretek, ami a virágával táplálékot ad a rovaroknak, utána viszont a magjait be tudom gyűjteni téli mikrozöldségnek is.

Zsázsa vágás előtt.

Mikrozsázsaerdő.

Nem akkora csoda ez a mikrozöldség szerintem, mint amekkorának néhány helyen felfújják az interneten, de kétségtelen, hogy sokaknak nagy üzlet, a magamfajtának pedig egyszerű téli öröm, hogy akkor is lehet valamilyen növényt nevelgetni, amikor amúgy nincs szezonja a magvetésnek. Végezetül pedig, ha már a téli táplálkozás témájában írtam, ne feledjétek, hogy a savanyú káposzta is elsőrangú étek, de még a kovászolt uborka is eláll télire, ha jól készítik el, a megtermett sütőtök, krumpli, batáta nagy részét is ilyenkor fogyasztjuk különböző ínycsiklandó formákban.

Az utolsó adag mikrozöldség a tavasz megérkeztekor saját fogású vöröshagymamagból.