Kertinapló 2019.10.28. - Az avartároló

Megint hoztam egy nagy zsák avart az óvodától. Ehhez annyi magyarázat tartozik, hogy tavaly építettem egy kettő raklap alapterületű, két oldalára állított raklap magasságú tárolót az avarnak, amit a kertből összegyűjtök, illetve a szomszédaimtól megkapok. Mivel kiderült, hogy a tároló ennél sokkal nagyobb kapacitású, elkezdtem elhozogatni az ovi kerítésén kívülre lerakott bezsákolt avart is. Végül nagyjából megtelt télire a tároló. Évközben nem sok mindent csináltam vele, időnként az alomszék tartalmának takarására használtam, de a nagy része a tárolóban maradt. Most ősszel forgattam ki belőle, és meglepetésemre egyes részeken nagyon szépen komposztálódott. Azért volt ez meglepő, mert semmilyen plusz nedvességet nem adtam neki. Tisztán látható volt, hogy az avar azokból a zsákokból, amiknek a tartalma nedves volt, szépen elkorhadt, míg a többi ugyanolyan maradt. Mulcsanyagnak szántam eredetileg a begyűjtött leveleket, de ez a nálunk előforduló nagy szelek miatt nem nagyon működik önmagában. Viszont még több komposzt sosem rossz, úgyhogy idén már figyelek rá, hogy a rétegezés során kellően nedvesítsem is az avart. Két 14 literes kanna eső- vagy fürdővíz kerül minden réteg (talán 300 literes a zsák?) közé. További örömforrás, hogy idén már nem eldobható zsákokba gyűjtik az avart az ovinál, csak kiteszik a kerítésen kívülre. A szomszédomtól korábban olyan erős nejlon zsákban kaptam az avart, ami akár évekig is egyben marad, ráadásul hatalmas, így abban hordom haza a leveleket. Ezen kívül az összegyűjtött olasznád karók szárítását kellett átgondolnom, mert a szél megintcsak közbeszólt. Egy gúlába raktam őket eredetileg, a kétharmadánál összekötve, és kipányvázva, de a szél már másodszor feldöntötte, így inkább felfektettem a szárakat a melléképület pala tetejére, így sem fog vízben állni. 

a tároló idén tavasszal