Megint hoztam egy nagy zsák avart az óvodától. Ehhez annyi
magyarázat tartozik, hogy tavaly építettem egy kettő raklap alapterületű, két
oldalára állított raklap magasságú tárolót az avarnak, amit a kertből
összegyűjtök, illetve a szomszédaimtól megkapok. Mivel kiderült, hogy a tároló
ennél sokkal nagyobb kapacitású, elkezdtem elhozogatni az ovi kerítésén kívülre
lerakott bezsákolt avart is. Végül nagyjából megtelt télire a tároló. Évközben
nem sok mindent csináltam vele, időnként az alomszék tartalmának takarására
használtam, de a nagy része a tárolóban maradt. Most ősszel forgattam ki
belőle, és meglepetésemre egyes részeken nagyon szépen komposztálódott. Azért
volt ez meglepő, mert semmilyen plusz nedvességet nem adtam neki. Tisztán
látható volt, hogy az avar azokból a zsákokból, amiknek a tartalma nedves volt,
szépen elkorhadt, míg a többi ugyanolyan maradt. Mulcsanyagnak szántam
eredetileg a begyűjtött leveleket, de ez a nálunk előforduló nagy szelek miatt nem
nagyon működik önmagában. Viszont még több komposzt sosem rossz, úgyhogy idén
már figyelek rá, hogy a rétegezés során kellően nedvesítsem is az avart. Két 14
literes kanna eső- vagy fürdővíz kerül minden réteg (talán 300 literes a zsák?)
közé. További örömforrás, hogy idén már nem eldobható zsákokba gyűjtik az avart
az ovinál, csak kiteszik a kerítésen kívülre. A szomszédomtól korábban olyan
erős nejlon zsákban kaptam az avart, ami akár évekig is egyben marad, ráadásul
hatalmas, így abban hordom haza a leveleket. Ezen kívül az összegyűjtött
olasznád karók szárítását kellett átgondolnom, mert a szél megintcsak
közbeszólt. Egy gúlába raktam őket eredetileg, a kétharmadánál összekötve, és
kipányvázva, de a szél már másodszor feldöntötte, így inkább felfektettem a
szárakat a melléképület pala tetejére, így sem fog vízben állni.
![]() |
a tároló idén tavasszal |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése