Kertinapló 2019.12.14. - ágdarálás

Örülnék neki, ha hó lepné a kertet, de azért a mai nap mégiscsak jó volt, hogy kerti napot tudtam tartani. Reggel még esett, ezért úgy tűnt, a műhelyben ragadok, de hamar kiderült az ég. Ráadásul sikerült megbeszélnem a kert jövő évi birkatrágya ellátását is egy helyi gazdával, úgyhogy az újabb komposztok sem maradnak trágya nélkül. A mai menü elsősorban ágdarálásból állt. Már jó ideje szép nagy halmokban állnak az általam levágott, illetve másoktól begyűjtött megfelelő vastagságú ágak a kertben. Van egy szuper jól működő ágdarálóm, ami komoly áttétellel dolgozik, és bár gyorsnak nem mondható, még a négy cm átmérőjű friss ágakat is gond nélkül elfogyasztja. Persze vigyázok is rá, mert szeretném még sokáig használni. Azt nem tudom, vajon milyen egyenlegem keletkezik az ágdaráló használatával, fedezi-e az energiafelhasználását a mások által el nem tüzelt áganyag komposztálódása és visszatérése a talajba? Amíg erre meggyőző választ nem találok, itt helyben igyekszem jobb helyzetet teremteni, ezt pedig minél több szén talajba építésével tudom elérni.

Jó pár óra munka után ez a maradék ág - elsősorban boróka

Már második éve használom, az egyik legfontosabb kerti szerszámom. Sajnos felénk nem kapni készen ágdarálékot, pláne nem ingyen, ahogy sok amerikai videóban látom. Ez ugyanakkor jó is, azt jelenti, itt azért valamilyen szinten jobban megbecsülik a fás hulladékot, mint ott. Vagy talán csak szegényebbek vagyunk, ez is lehet.

az ilyen boróka darálék takarja az ágyások közti utakat

Már korábban írtam, hogy ágdarálékot használok az avarmulcs lefogására, hogy ne fújja el a szél. Emellett az ágyások közötti utak fedéseként alkalmazom, illetve most már másodszor készítek külön olyan lassabban bomló komposzthalmot, amibe csak ilyen darálékot rakok. Mivel többségében friss gallyakról van szó, a szén-nitrogén arány sem elképzelhetetlenül magas, egy éven belül szépen lebomlik a tavalyi példából kiindulva, viszont nem melegszik fel, ami kedvez a gombáknak. Talán egyszer az is elérkezik, hogy mikroszkóppal megvizsgáljam, de egyelőre a kert felépítése az első, aztán ha lesz keret rá, az is eljön egyszer. Úgy látom, egyébként a legtöbb sikertelen komposzt mögött nem az összetételbeli probléma áll, hanem a nedvesség hiánya. Az említett ágdarálék-halom egy bodega északkeleti oldalán foglal helyet egy nagy bodzabokor teljes árnyékában. Időnként szoktam rá locsolni némi fürdővizet, de egyébként ez a hely annyira ideális, hogy még nyáron sem szokott kiszáradni.

felhasznált ágdarálék (ez épp főleg akác), ami lefogja a leveleket

A daráló pihenőidejében megszabadítottam a ragasztószalagoktól és a fém kapcsoktól a kartonokat, amiket mostanában hazahordtam takarásnak, illetve feltettem a facsemetéinkre a törzsvédő hálókat. Erre maradék vakolathálót használok. Annyira a település közepén vagyunk, hogy itt őzektől vagy nyulaktól nem kell tartani, ugyanakkor valamiért a macskák ilyenkor télen szeretik a legjobban kaparófának használni a csemetéket.

dryvit háló védi a csemeték törzsét - ez épp egy redhaven őszibarack

A képeken sokszor láthattok olyan anyagot, ami nem bomlik le. Nem szeretem őket, ugyanakkor ezek mind újrahasznált dolgok. A faluban rengeteg mindenbe botlik az ember, így van pl. több száz méter használt bálamadzagom is, amit valaki kidobott, én lassanként felhasználom. A vakolathálóval is ez a helyzet.

Ezt a bodzát nem sajnálom, csak azért fotóztam le, hogy látsszon a macskák ténykedése.

Azt is olvastam valahol, hogy ha a mulcs rá van takarva közvetlenül a fa tövére, akkor a pocok is hajlamos megrágni még a kérget is, nekem pedig még csak az kéne, már így is elég gondom van velük, úgyhogy szépen a földig ráhúzom ezt a hálót lazán a törzsre, tavasszal pedig le is veszem.

a kelbimbók még jól érzik magukat, már ettünk is róluk egy ebédet

ilyen a veteményes naplementében

Az üvegdobozban nem állt meg a fejlődés. A nagy levelű növények többsége tarlórépa, amit hiba volt ide ültetni, mert kívül is teljesen jól érezte volna magát.

A főleg mustár-zab takarónövény réteg egy komolyabb -8 fokos éjszaka után. Egy részük már el is fagyott, de azért még a többségben van élet.

Ennek az ágyásnak a hátuljában nőttek a legnagyobbra a takarónövények (szintén főleg mustár-zab). Már virágzásig jutottak, akkor kapta el őket a fagy. Látható, milyen szépen betakarják az ágyást, és tavaszra egy nagyon gyorsan bomló vékony réteget képeznek, ami táplálja az első veteményt.