Gombaoltás 2025

 

Az oltóanyag és az előkészített darálék első rétegei kartonpapíron

Ez a második alkalom, hogy gombaoltással próbálkozunk. Jó pár évvel ezelőtt oltottam kései laskát és shiitakét fűzfa rönkökbe, az előbbiből évekig volt kisebb mennyiségű gomba, az utóbbiból összesen néhány termőtestet sikerült gyűjteni. Mostanra az összes nagyjából kimerült. Mivel ki kellett vágnom egy viszonylag nagy eperfát a kertben (lásd tegnapi bejegyzés), illetve volt pár meggy és bodza rönköm egy szomszédtól, ezért gondoltam, újból teszek próbát, hátha most sikerül kicsit jobban csinálni. Hozzátenném, hogy ha most sem jön össze igazán jól, akkor fel fogok hagyni a próbálkozással, mert sajnos azt tapasztalom, hogy a mi növénytermesztésünkhöz képest elég nagy műanyagterheléssel jár a gombatermesztés, és ha nem működik igazán jól, akkor ezt nem tudom magamnak legitimálni. De azért most már nem első alkalommal próbálkozok, vannak tapasztalataim a termőhelyünkkel is, úgyhogy optimista vagyok.

Az oltóanyagot Axis Fungitól vettem, jó szívvel ajánlom másnak is. Megint kétfajta gombával próbálkozom, a jól bevált kései laskával (Pleurotus ostreatus) és a számomra már régóta bakancslistás óriás harmatgombával (Stropharia rugosoannulata).

Stropharia rugosoannulata micélium gabonaszemen

Az utóbbival kezdem:
Azért szerettem volna kipróbálni a harmatgombát, mert az USÁban ennek van olyan híre, hogy akár különösebb tutujgatás nélkül magától is el tud terjedni, ha jól érzi magát. Vannak kétségeim, de úgy éreztem, egy esélyt adnom kell neki, mert amúgy a sokféle fás takaróanyag miatt szeretnek a gombák nálunk. Gabona szubsztrátos szemcsírát kértem, ezt kevertem be vegyes ágdarálékba. Az ágdarálékot előtte több, mint egy hétig egy bontott kádban vízbe áztattam úgy, hogy a darálék teljesen a víz felszíne alatt legyen (kőlapokkal leszorítottam). Utána egy betonplaccon kiterítettem vékonyan az anyagot pár napra, hogy ki tudjon száradni. Ezzel az volt a célom, hogy energiatakarékosan megússzam a sterilizálást. Az elmélet szerint először az anaerob körülményeknek köszönhetően elpusztulnak az aerob életformák, majd ugyanez fordítva száradáskor, az anyag pedig végeredményben oltásra alkalmas, viszonylag gombafertőzésmentes anyag. Úgy rétegeztem a darálékot és a csírát, mint a lazannyát, egy gereblyével mindig kicsit be is kevertem a csírát. Kislányom segített. A végén letakartuk kartonnal, és azóta is igyekszünk nedvesen tartani. Félárnyékos helyen van.

A segítségem

A darálék rétegek közé megy az oltócsíra

A kész kupacot egy réteg kartonnal fedtem, erről sajnos nincs képem.

A kései laskából is szemcsírát kértem, sajnos az oltott tiplik nekem semmit nem teremtek a régebbi próbálkozásnál, úgyhogy inkább maradtam a gabonánál. Ahogy írtam, a laska termett nekünk egész vállalhatóan, de voltak buktatók: az első, hogy a furatokba oltott rönköket nem tettem zárt helyre, amíg átszövődtek. Ennek az volt az eredménye, hogy az egerek szépen feltörték a viaszpecséteket és kirágcsálták a finom gombás gabonát. Na, ezt most szerettem volna elkerülni. A másik, hogy a kint hagyott rönkök valószínűleg túlságosan kiszáradtak, így nem is jutottak el a termőtestekig. Ami jól működött régen, az a totem módszer volt, ahol rövidebb rönkdarabok közé szórtam a szemcsírát, egymásra állítottam őket és az egészet elástam fél évre. Most a két módszert vegyítettem, hosszabb rönköket oltottam furatokba (ez gazdaságosabbnak tűnik oltóanyag szempontból), de elástam a rönköket, hogy ne férjenek hozzá az egerek, és ne száradjanak ki. Egy fél méter mély gödröt ástam a fatároló bodega mögé, ebbe fektettem a beoltott rönköket. Kb. 80-90 cm hosszúságúak lettek, 16 mm-es furatokba oltottam a csírát, majd leviaszoltam a furatot gyertyaviasszal. A rönkök közé szórtam eperfa ágdarálékot (ezt korábban kiszárítottam, és most frissen beáztattam) és némi szemcsírát. A kupacot, ami kicsivel ért a talajszint fölé, betakartam egy ócska, használt geotextil szerű fonott fóliával (ezen elvileg átjut a pára, víz), majd ezt vékonyan leszórtam földdel úgy, hogy sehol ne látsszon ki a nejlon. Csak egy réteg maga a fólia. Az eperfa földben maradt tönkjét is beoltottam, vágtam a rönk fölötte lévő részéből egy kb. 20 cm hosszú darabot, majd mindkettőnek a belső oldalára fúrtam három oltófuratot. Ezeket megtöltöttem szemcsírával, de nem viaszoltam le, mert a két rönk közé szórtam kb. 1 cm vastagon szemcsírát és így tettem össze őket. Néhány szöggel megakadályoztam, hogy csúszkáljon a felső rész. Az egészet körbetekertem olyan fóliával, amivel a dobozokat szokták néhol, ez is használt fólia. Picit meglyuggattam a fóliát, hogy kapjon levegőt. Az egészre szórtam  ágdarálékot, hogy ne süsse a nap és a rágcsálók ne férjenek hozzá. Próbából egy eperfa, és egy-egy fél meggy és bodza rönköt a saját építésű vermünkbe helyeztem el oltás után, mert ott egyébként a szürkéslila pereszke magától nő a sötétben a téglafalból, szóval lehet, hogy ez lesz a legjobb hely a gombáknak.

Feldarabolt és furatolt rönkök.

Felmelegített viasz a furatok lezárásához.

A régebben már bevált tipli+tölcsér töltőmódszer

A furat teli oltóanyaggal

Viasszal lezárva a kiszáradás ellen

Rönkök beoltva, földbe kerülés előtt

Egy gödörbe kerültek a kert egyik legnedvesebb helyén.

Kaptak némi száraz, frissen áztatott eperfa darálékot, ami kitölti a hézagokat.

Kiszáradást csökkentő fólia takarás.

Föld takarás

A földben maradt tönköt is beoltottam, kár lett volna kihagyni, mivel itt az egész gyökérzet rendelkezésére áll a gombának.

A fentebb leírt módon beoltott tönköt körbetekertem fóliával, amit meglyuggattam, és vastagon letakartam egy kupac ágdarálékkal.

Hát ennyi az újabb gombakalandunk, kívánjatok sok sikert a micéliumoknak a terjeszkedéshez!