Mezőföldön: Kivágtam egy nagyobb fát

2025. május 10., szombat

Kivágtam egy nagyobb fát

A néhai eperfa

Egy nehéz bejegyzés következik. Arról szól, hogy kivágtam egy nagy fát a kertből. Úgy gondolom, szükséges döntés volt, de ettől még nem lett könnyebb, mert egyébként szerettem ezt a fát.

A kertünknek nagyjából a közepén állt egy eperfa, amit a házunkkal együtt vásároltunk meg az előző tulajdonostól. A fa ekkor nagyjából 9 éves lehetett. Amikor megérkeztünk, a lombkorona úgy nézett ki, hogy nagyjából 60-70 cm magasan egy pontból ágazott ki körülbelül 6-8 vázág, amik teljesen egyenrangúak voltak. Nem tudom, ez minek volt az eredménye, de akkori kezdetleges metszési ismereteim alapján arra jutottam, hogy ez így nem maradhat és kimetszettem közülük párat, amik a legjobban keresztezték a többieket. Egy másik faj lehet, hogy könnyen ki is heverte volna ezeket a sebzéseket, de a mi eperfánknak még tavalyra sem sikerült körülnőnie a sebeket, és minden tavasszal folyt a nedv. Ettől függetlenül termett minden évben hol többet, hol kevesebbet. '17-ben még tarra is rágták valami szövőlepke hernyók, amik akkoriban minden évben komoly károkat okoztak itt Pusztaszabolcson. Nagyjából '22 körül vettem észre, hogy komolyan gyengül a fa szervezete, a koronának fiatal részei több helyen leszáradtak.

A fa egészségi állapotától teljesen független tényező, hogy a kert közepére ültetett eperfa nyáron a veteményes környező (értsd. kb. 3-4 méteren belüli) zónáit rendesen próbára tette, ugyanis gyökereivel előbb jutott hozzá az egynyáriak öntözésére használt vízhez, így ezeken a részeken aszályos nyarakon (volt ilyen az utóbbi időben?) nem nagyon termett semmi. Ezt egyébként nem úgy kell érteni, hogy a fa közvetlen közelébe ültettem egynyári haszonnövényeket, mert a fa töve körül egy elég változatos cserje és évelő lágyszárú közösséget alakítottam ki a nagyjából 1,5 m sugarú körben, ami egyébként jól működött (azért a múlt idő, mert ezeket a növényeket már a fa kivágása előtt átültettem). Mivel a kertben nincs vizes élőhely, itt az eperfa alatt próbálkoztam egy mini tókával, ami egyébként a szezonok első felében remekül működött, de gyümölcs és avarhulláskor hiába tettem hálót a víz fölé, a szél vagy az állatok mindig bejuttatták a vízbe a szervesanyagot, amitől egyhamar posvány lett belőle, többször kellett újraindítani. Még ez a vizes élőhely, vagyis egy méretesebb tó volt az az érv, ami az eperfa ellen szólt, ugyanis kis kertünkben már sehol máshol nem volt hely, ahol jó helyen lett volna egy ilyen elem, arról nem beszélve, hogy a vízfelület a kert közepén tudná a legjobban kifejteni pozitív hatásait.

Tehát összegezve: a fa egészségi állapota, a veteményessel való összeférhetetlensége és a helyére tervezett tó miatt kellett kivágnom.

Néhány egyéb adalék még a történethez: az eperfa gyümölcsét nagyon kedvelik a madarak (egyébként nyersen mi is), és aktívan hozzájárultak ahhoz, hogy ne maradjon eperfa nélkül a kert. Eperfánk magjaiból kikelt magoncokból már így is legalább ötöt ajándékoztam vagy adtam el, emellett a kertben is van még négy élő utód, melyek helyben kelt magoncokból fejlődtek. Ezeket nem mind fogom megtartani, de van egy, ami nagyon jó helyen van, valószínűleg ő lesz a végleges, az ő koronáját eleve magasan kezdtem kialakítani, hogy könnyen el tudjunk járni alatta. Külön izgalmas, hogy a magoncok idén virágoznak először, vagyis nem marad faeper gyümölcs nélkül a kert, de ezt nem számoltam ki így előre.

A rönkök, ágak, gallyak sem mennek veszendőbe. A tönkbe és a vastagabb rönkökbe gombát oltottam, az ágak egy része tűzifa lesz, a gallyakat pedig ledaráltam egyrészt gombaeleségnek, másrészt mulcsnak. Érdemes megnézni a képeket, főleg a tönkről készültet. Számomra érdekes volt, hogy 2016-tól kezdve, amikor ideköltöztünk sokkal szélesebbek lettek az évgyűrűk, aminek gondolom, hogy van köze ahhoz, hogy innentől nem egy tarackbúzamező közepén állt a fa. Az évek számozását lehet, hogy eltévesztettem, javítson ki nyugodtan, aki jobban ért hozzá.