Mezőföldön: Kertinapló 2020.06.28-07.06. - sok a munka, kevés az idő

Egyre hosszabbak lesznek az időtartamok, amiket egy-egy ilyen bejegyzés felkarol, ez sajnos az időhiánynak tudható be. Ami a kertben van jelenleg, az sajnos többnyire magára is van utalva. Sajnos nagyon nehéz úgy kertészkedni, ahogy szeretnék, ha közben lelkiismeretesen próbálok egy szakmát is folytatni. Ez nem panaszkodás, csak helyzetjelentés.

A ház előtti Teréz szőlőnket nem kell félteni, ő szuperül érzi magát és komoly szándékai vannak a lugas birtokba vételére.

2020.06.28. Nem jutottam ki öt napja a kertbe, csak futólag, ma locsoltam egy kicsit és tettem néhány érdékes és egy fájdalmas megfigyelést.

Az érdekes, hogy egyik csigaszedés közben megfigyeltem, ahogy a fülbemászók a mángold leveleit legelik. Tudom, hogy egyébként komoly segítséget jelentenek a tetvek ellen (ezt szintén megfigyeltem), és azon kívül főleg virágokon és gyümölcsökön szoktam találkozni velük, amikor már nincs elég tetű nekik, de ez, hogy leveleket esznek, új. Komoly kárt nem okoznak, de mégiscsak jó tudni.

A fájdalmas: a hirtelen megjött meleg, száraz időben borzasztó módon felszaporodtak a földibolhák, és mivel nem találnak zsenge keresztesvirágúakat, a felnőtt káposztáknak álltak neki, nem is akárhogyan, vagy 10-20 bogár van egy-egy növényen. Attól tartok, ezt nem fogják bírni a növényeink. Igyekszem locsolással erősíteni őket, plusz a bolhák a vizet nem szeretik, de itt most nincs túl sok reményem.

2020.06.30. Esti csigavadászat: sajnos a kis barna undormányok ellen vesztésre állok, annyira felszaporodtak hirtelen, hogy nem nagyon lehet tartani velük a tempót (plusz a szúnyogok is számosak már, mert minden háznál akad legalább egy fedetlen vödör, hordó vagy autógumi, ami kiváló tenyészőhely...). Ettől persze azért próbálom. Hozzá kell tennem, a rézfóliás szennyvízcső darab továbbra is működik és hatékonyan óvja a kis tök és dinnye palántákat, amik eddig áldozatul estek a kágyilóknak.

A felső karikában egy kis fehéres-barnás meztelencsiga, ezek elég komoly kárt képesek okozni. Az alsó karikában egy csonkra legelt tökmagonc a védvonalon kívül.

A spanyolok is jönnek, de a nagy falon nem jutnak át...

E körül a sárgadinnye körül szennyvízcső helyett joghurtos vödörből csináltam a védőt, amit függőlegesen elvágtam, így könnyebb lesz majd leszedni. És azt is fontos megemlíteni, hogy természetesen, ha van min bemásznia a rézfelületen kívül a csigának, akkor be is fog, úgyhogy időről-időre érdemes ránézni.

Azóta már a spárgatökök is nőttek, innentől már annyira nem veszélyesek a csigák, az egyik levélen látszik is rágás (pár napig nem néztem és belenőtt a szulák, valószínűleg azon mászott be az elkövető), de attól nem fog már elpusztulni.

Rossz látni, ahogy a káposztákat a földibolhán kívül ezek a csigák és még valami ormányos rovarjószág is támadja, ráadásul még harlekinbogarak (keresztesvirágúak poloskája) is, amiket viszont legalább könnyű összegyűjteni és nincsenek olyan sokan. A kert más növényei egyébként rendben vannak, de sokkal több törődésre lenne szükségük, mint az amit most (nem) kapnak. Sajnos jelen helyzetben az összes időmet a munkára és a családra kell koncentrálnom, az előbbit kicsit sokallom, az utóbbi teljesen rendben van. Erővel bőven bírnám a feladatokat, sajnos az idő nem kegyes hozzám, pedig nem vagyok valami teszetosza.

A veteményes látképe.

A kapu mellett is elindult a kúszóverseny, egyelőre az egérdinnyék vezetik a mezőnyt jobbra.

Az éjszakai csigavadászat eléggé lelombozott, ezért nagy öröm volt számomra, hogy ahogy jöttem előre a kertből, találkoztam nem is egy, hanem rögtön két sünnel is! Remélem otthonra lelnek nálunk, de az is lehet, hogy már itt laknak. Ők fontos szövetségesek a kártevők ellen.

El is felejtettem írni, hogy kaptam ajándékba Anyósomtól egy csomó tulipánhagymát, amit Hévizen osztottak szét a helyi alkalmazottak között, és a köztéri tulipánok felszedett hagymái voltak. Biztos gyönyörűek lesznek! Köszönöm!

Virágzik a kövirózsa.

Ez a földből kiálló csődarab a régi emésztőgödör szellőzője volt, még mielőtt ideköltöztünk. Gyakorlatilag a föld színéig sittel van megtömve (ahogy az egész emésztő is), a felső talán tíz centin van termőföld, abba nyomtam bele egy kis kövirózsasarjat pár éve. Hihetetlen, hogy növények milyen körülmények között képesek nem hogy megmaradni, de jól érezni magukat. Sosem locsoltam, a csapadékból minimális juthat csak bele, hiszen nincs nagyon lehetőség beszivárgásra, alulról nem juthat vízhez, a cső nyáron biztosan nagyon felmelegszik és mégis...

Az őszibarack rendbeszedte magát. Nem hiszem, hogy az én érdemem lenne, igyekszem pár hetente adni neki néhány vödör fürdő- vagy mosóvizet, illetve párszor kapott nyers tejes-csalános-tormás permetet. De leginkább szerintem csak kiheverte. Mindenesetre nagyon örülök neki!

Néhány sütőtök már eléggé erőre kapott.

2020.07.05. Úgy veszem észre, egy hét zavartalan kánikula teljesen kiszárítja a gondosan takart ágyások földjét is, ha nem locsolok semennyit. Sajnos ezt most pl. az I/4. ágyásban lévő kukoricán tapasztaltam meg, amire most hirtelen rácsodálkoztam, hogy már alig él, valamiért azt gondoltam, a kukorica bírja a gyűrődést (de ez érzékeny csemege hibrid, szóval azért az nem annyira).

Szerencsétlen elfelejtett csemegekukorica (azóta már szebben néz ki, kapott négy kanna vizet ez a pár négyzetméter.

Nem nagyon látszik, de sajnos a szárazság és valószínűleg a pockok újabb áldozata lehet ez a kis meggyfa, ami egyébként kevés de korai finom meggyel ajándékozott meg eddig mindig. Viszont most fonnyadnak a levelek az egész növényen. Adtam neki vizet, de még nem látok javulást, ezért gondolom, hogy valami a gyökerét rághatja.

A paradicsomok meglepően jól vannak, és ma reggel gyorsan kacsoltam meg kötöztem egyet. Így egyúttal rendbetettem picit a szőlőket, azt a kevés uborkát, ami lesz, meg az egérdinnyéket. A betonvashálók nagyon megérték a pénzüket, a növények szinte maguktól kúsznak fel rá, néha picit át kell dugdosni őket a lyukakon, de ennyi, semmi kötözés nem szükséges, mint a nádkaróknál.

Tomatillo termés

Kertünk első szőlőfürtjeinek egyike.

Ma locsoltam, amennyit tudtam, ahogy két napja is, illetve a II/1. ágyást, ahova frissen vetettem a gyökérzöldségeket, minden nap.

A ház előtt egyik nap kérdés nélkül kiástak egy gödröt a gázosok. Bosszankodtam, hogy igazán értesíthettek volna, de így legalább kaptam az utcánkról egy ingyen talajszelvényt. Agyagos talaj, de nem lehet okunk panaszra a színből kiindulva a humusztartalom tekintetében.

Sajnos a rózsaszemzéseim nem eredtek meg. Ezen persze nincs meglepő, hiszen nem volt igazából érett, alkalmas rügy, amit szemezni lehetett volna. Reménykedtem alvórügyek megindulásában, de lehet, hogy ehhez kicsit túl nagy a meleg, meg hát teljesen tapasztalatlan vagyok még...

Pedig a forradás szépen megtörtént.

Nem is mutattam a beoltott gombás fűzfarönköket. Íme. Még van tennivaló velük, elsősorban szélárnyékolás tekintetében.

Ez a nagy rönk azért nagyon vicces, mert csomót szenvedtem vele, hogy mivel támasszam alá, hogy ne feküdjön teljesen a földön, aztán ahogy forgattam egyszercsak észrevettem, hogy megáll a saját "lábán"...

Felszedtem az elefántfokhagymát, mert már teljesen elszáradt a levele, és lett pár nagyon szép, hatalmas fej, mellette még picike fiókhagymák is, amik jól jöhetnek majd a szaporításban.

Elefánt fokhagyma (Allium ampeloprasum), málna és ribizli

Összehasonlításképp egy múltkori kép jobb oldalon az őszi fokhagyma legszebb darabjairól. Az elefánt ennél sokkal nagyobbra is képes megnőni, ha elég vizet és tápanyagot kap, de én így sem vagyok elégedetlen.

Egy gerezd elefánt fokhagyma (ennyit engedélyeztünk magunknak kóstolásra, hogy tovább tudjuk szaporítani az állományt). Az előző bal képen amúgy látszik, hogy fiókhagymákat is neveltek a nagy fejek, ami azért szerencsés, mert azokból jövőre egy nagy gerezd, két év múlva pedig szintén egy ilyen nagy fej várható.

2020.07.06. Ma szedtem egy kis málnát, kivágtam a letermett tavalyi vesszőket (még mindig van, ami terem a tavalyiakból, de a többség már letermett), szedtem több mint fél kiló ribizlit (még mindig van a bokron) és meglocsoltam egy-két dolgot. Kezdem elfogadni ezt a jelenlegi időhiányt, azért a kert így is sok mindent fog még adni. Végezetül jöjjenek szép virágok.