Kertinapló 2020.07.?.-14 - bogyósok, sharka, magfogás

Alig tudok visszaemlékezni, pontosan mit is csináltam a kertben, mert kicsit összefolynak a napok. Pedig nekem még könnyebb, mert nem én kelek éjszaka a picihez, de azért így is meglehetősen sokrétűek a teendők.

Szerencsére volt egy kis eső, úgyhogy a növények egészen jól vannak, ha tudok, locsolgatok időnként.

Gyarapodott a létszám...

Rendbe raktam a málnákat és a kis szedreket, hogy ne legyenek túl sűrűek és ne lógjanak a gallyak a földre. Olvastam valahol, hogy ez az év abszolút kedvez a málnának és az epernek és csak egyetérteni tudok. Rengeteg málnát szedtünk, és még mindig van pár termő tavalyi gally, miközben az ideiek közül már néhányon nyílik a virág, úgyhogy nem kell sokat várni a második körre sem. Az apukámtól kapott epret az indáin lévő fióknövényekről nagyon szépen el tudtam szaporítani a szalmabálás ágyásban, annyit csináltam, hogy a megfelelő helyre igazítottam a csemetét és közvetlenül mellette egy nagyobb kaviccsal lesúlyoztam az indát.

Ez egy idén tavasszal ültetett szabadgyökeres szeder (Dirksen fajta). Elképesztő!

A szalmabálás eperágyás, és a pluszba becsempészett patisszonok. Fontos megjegyeznem, hogy a nyitott hordóban nem áll a víz. Amikor esik annyi eső, hogy kerül bele valami, azt pár napon belül kilocsolom, így nem lesz szúnyogkeltető.

Az apukámtól kapott folytontermő eprek minden héten megörvendeztetnek pár szem csemegével.

Katonás rend a málnásban. Tövenként két gallyat hagytam, a többit kivágtam az ideiek közül, a tavalyi letermettektől is most szabadultam meg.

A csigákkal továbbra is folyik a küzdelem, aggodalomra nincs ok, de azért fel tud idegesíteni, amikor megtalálnak egy fiatalabb tökpalántát és csakazértis a gyökér fölött rágják szét a szárat ahelyett, hogy egész nyáron legelnének a fiatal hajtásaiból… Az ilyen „saját maga alatt vágja a fát” megoldások mindig elképesztenek. Bár ha az ember sem képes az ilyeneket belátni, akkor mit várok a meztelencsigáktól…

Apropó: favágás. A mai nap elég szomorú és nehéz volt számomra, ugyanis kivágtam az egyik fiatal szilvafánkat, a nagy fosókabokorról pedig azt a 16 éves ágat, amire oltottam az említett szilvából. Az ok a sharka/PPV/szilva himlő vírus. Elena fajta volt a szilva, kb. 3 éves, csúnya levéltüneteket mutatott, ezért is léptem ezt most meg. A telepítésekor még messze nem voltam birtokában kellő tudásnak a fajtaválasztás tekintetében. Sajnos a szomszéd szilvái is sharkások, és nálunk is még van két lehetséges áldozat. Ha tünetek jelentkeznek, mint a most kivágott fa esetében, akkor nem fogok habozni. Ez egy gyógyíthatatlan betegség, ami képes továbbfertőzni a legtöbb csonthéjas fát is, és ha már tünetek jelentkeznek, lehet számítani rá, hogy egyre rosszabb lesz, míg végül már nem lesz értékelhető termése a fának. Ha pedig már az első termések előtt is himlősek a levelek, akkor nem sok jó várható. Az Elena fajtát egyébként annak idején azért ajánlották, mert toleráns a vírussal szemben, ez azonban nem sok jót jelent. Ettől ugyanis még fertőző forrás marad és azt senki nem garantálja, hogy ha már csemeteként is beteg, akkor valaha normális termést fog teremni. Szerencsére vannak olyan fajták (Jojo és leszármazottai), amelyek, ha meg is fertőződnek, a fertőzött szövetek elhalása után tovább tudnak fejlődni egészségesen. Számomra ez egy nagyon nehéz tanulópénz volt, pláne, hogy még nincs vége, de inkább vesztek most három évet és pénzt, hogy normális szilvafáim legyenek, mint döbbenjek rá ötvenéves koromban, hogy ki kell vágni a felnőtt fáinkat. Sajnos az idei év nem volt túl kegyes gyümölcsfák tekintetében, korábban írtam már, hogy egy almafánktól kell búcsút vennünk, mert elpusztul végelgyengülésben, egy hete pedig látszólag teljesen előzmény nélkül az egyik lassú növekedésű, de finom korai gyümölcsöt hozó meggyfánk száradt el teljesen. Ezt úgy értem, hogy nem részenként, hanem egyszercsak az egész fán lekókadtak a levelek, mostanra csörgősre száradtak. Még nem derítettem ki, ennek mi lehet az oka, tippem a pocok, de biztos, hogy elfogult vagyok a témában. Itt még szükség van utánajárásra. Így eddig idén összesen három fát vesztettünk. Az egyetlen vigaszom, hogy a magától elpusztulók közül egyiket sem én ültettem és az Elenát sem erőnléti probléma miatt kellett kivágni.

himlős levelek

Elena szilvafa volt.

A fosóka egy nagy ága is ment a levesbe. Pedig nagyon szépen összeforrtak az oltások.

Még egy picit a negatív sort folytatva: a Jenny kiwin és a pici berkenyéken csúnya klorózisos (sárgulás) tünetek vannak, amivel még nem tudtam mit kezdeni. Az őszibarack viszont nagyon szépen kiheverte a sárgulást és az idei enyhébb tafrinát is, most nagyon szép zöld leveleket hoz, ennek örömére meg is ritkítottam (ez nem valami kínzásfajta, az ősziket nyáron sem árt metszeni, mert nagyon elsűrűsödnek). Még csináltam nyárimetszést néhány fán, illetve a fekete eperfánkról készítettem zölddugványokat, kérték páran a családból, talán lesz eladó is.

Eperfa zölddugványok üveg alatt, félárnyékben eredeznek.

Végre feljutottam a tetőre is (hónapokon keresztül kis szabadidőkben eszkábáltam egy tetőlétrát), hogy lemérjem a kéményünket, és ha már fenn voltam, csináltam pár képet a kertünkről madártávlatból. A fák nagyjából mindent kitakarnak, de jóleső érzéssel tölt el, hogy nálunk van a legnagyobb dzsumbuj a szomszédságban. Nagyon jó, hogy már van mit enni a kertből a hagymákon és levélzöldségeken kívül: répák, céklák főleg, a karalábékra még kicsit várni kell, a cukkíniig már csak napok vannak hátra.

A kert vagy tíz méter magasságból.

Tökföldén a kabakosok jól végzik a területfoglalást.

Akár már ehetnénk, de még picit hagyjuk hízni.

Chioggia fajta cékla. Mindenkinek ajánlom, aki esetleg gyerekekkel etetne céklát. Ezt tuti meg fogja enni. Ráadásul, lehet, hogy csak a fiatal növény miatt, de mintha édesebb is lenne kicsit, mint az amúgy általunk termesztett Rubin és Detroit. Állítólag egyébként főzve elveszíti csíkosságát, de szerintem addig nem fog eljutni.

Céklák, répák, mókik.

A képeket nézegetve jutnak még eszembe dolgok. Egyrészről most jelentek meg az első krumplibogarak nálunk, úgyhogy újabban alkalomszerűen bogárgyűjtő túrákat is szervezek, egyúttal összeszedegetve a poloskákat, harlekinbogarakat is.

A vizet gyűjtés után átszűröm, szétlocsolom, a kártevőket eltaposom.

A régebben már mutatott krumplidobbal kapcsolatban egy kis frissítés: csak ajánlani tudom, még mindig tökéletes állapotban vannak benne a gumók. Itt írtam róla, gyakorlatilag egy földbe ásott mosógépdobról van szó, ami homokkal és krumplival van feltöltve. Még mindig van benne finom Sarpo Mira sütőkrumpli. Hatalmas csírákat növesztenek benne a gumók helyenként, de nem tűnik úgy, hogy ez legyengítené őket, sőt, ha nem csalódom, keletkezett is némi aprólék gumó pluszban. Szóval egy teljesen költséghatékony megoldásként ezt a fajta tárolást mindenkinek tudom ajánlani. A tavaly nyár végi krumplit vesszük ki belőle olyan állapotban, mintha most ástam volna ki a növény alól. Két darab gumó veszteséget találtam, az egyiknek megfolyósodott az egyik sarka, a másikat megtalálta egy meztelencsiga, de lehet, hogy az első is miatta kezdett el romlani. Ha teljesen fel van töltve homokkal a dob, akkor ez sem jelenthet gondot, nálunk már kevesebb benne a termés, ezért leapadt a homok szintje is, nem töltöttem újra.

Egy ebéd a tavalyi krumpliból, kiszedtem a két sérültet is. A picik valószínűleg idén nőttek a nagyok mellé a sötétben.

Az utóbbi hetekben sok növényről összegyűjtöttem a megérett magokat, és egy délelőttöt rászántam, hogy a már elszáradt termésekből kipergessem a szaporítóanyagot, kifújjam közüle a pelyvát. Lett most spenót, madársaláta, rukkola, tépőkel, mézontófű, rebarbara, koriander, retek, lóbab. Egyúttal a megszáradt fokhagymákat is felkötöztem, így megvan az utánpótlás, bár még akad a tavaly tavaszi fokhagymából is. Sajnos a lóbabból, bármilyen szépen fejlődtek is a növények, a leszáradt magok mind betegesek, károsítottak voltak. Szerettem volna felszaporítani az állományt, de ebből nem fogom tudni.

Magfogásra, fokhagymakötözésre fel.

Hát ez a lóbab nem valami biztató.

Helyén az őszi fokhagyma.

Pár évre megvan ezekből a vetőmag.

A kerti ritkításokból, metszésekből, illetve ami a faluból hozzám kerül, alakul mulcs is, kaptam megint nagyobb mennyiségű borókagallyat az ágyásutak frissítésére.

Málnaapríték a kajszi alá.

Akáclevél a cseresznye alá.

Jött és ment az egresszezon, idén is egy egresszósz lett belőle, ami hihetetlenül finom, sajnos megint egy évet kell várnunk a következőre. Közben leszedtem a maradék ribizlit is, idén már tudtunk fagyasztani is, nagyon jól teremtek a második éves dugványok is. A fosókabokrok közül a kisebbiken rengeteg termés van. Idén nem főzünk be befőttet, mert tavaly túlzásokba estünk, de rájöttünk, hogyan lesz igazán jó íze a gyümölcsnek. A hullottat kell szedni. Ez persze nem valami nagy felfedezés, a kajszival évek óta így csináljuk, valamiért a fosókával még nem jutott ez eszünkbe. Ha pedig már kajszi, az idei évben ugye mindent vitt a fagy, de maradt egyetlen szem, ami szépen meg is érett, és bár  hangyák már kiszemelték maguknak, végül mi fogyasztottuk el. Érdemes megnézni, mekkora volt.

Egy ebéd volt, de milyen!

Ribizli és lóbab, az előbbi már a sokadik doboz, az utóbbiból ez az egész termés, és minden magnak van valami baja...

Az idei egyetlen kajszi, amit igazságosan elnegyedeltünk, szerencsére a mérete miatt nem volt nehéz.

Fosóka gyűjtőhely.

A végére egy kis vegyesfelvágott: virágzik a nyári orgona, az egyetlen tő tűzbab, a dísznapraforgó, a kardvirág, a rézvirág, a borsmenta és végül lett pipacsunk is.

Fahéj illatú bazsalikom

A diófa árnyékában nagyon jól érzi magát az indiánbanán magonc.

Az utcafronti kúszóversenyben továbbra is az egérdinnye vezet.

Miss ruby névre hallgató bugyirózsaszín nyáriorgona felséges illattal.

Idén már lehet pár szem som.

Royal red néven futó amúgy sötétlila nyáriorgona, csak már sötétedéskor fotóztam, így nem látszik jól. Mondjuk ezeket a neveket sosem tudom hova tenni. Miért nem Royal purple akkor?

Az első kardvirágunk. Én ugyan nem fogom felszedni, úgyhogy remélem sikerül áttelelniük majd.

Kinyíltak az első nagy kedvenc rézvirágok.

Szintén Zinnia.

Dísznapraforgó.

Zergeszarv. Már lesegetem a terméseket.

Ez a lila egy sima disznóparéj, biztos, hogy nem amaránt, de olyan lila (nem jön át a képen), hogy meghagyom magot hozni a különlegessége miatt.

A betonvasháló nagyon jól beválik futtatónak, a mellé ültetett uborka akadály nélkül mászik fel rá.

Végre lett pár pipacs is, enélkül nem is lenne nyári a kert.

A tavalyról fogott tucatnyi magból egy tőnek sikerült idáig eljutnia.

Borsmenta. Este már nyugalmas, de napközben megy a zsongás körülötte.

Gilisztaűző varádics. El ugyan nem űz semmit, de nagyon jó tetűgyűjtő.

Napraforgók, madarak által palántázva és általam átültetve.

Utoljára még egy rézvirág.