Úgy tervezem, néha írok majd tematikus bejegyzéseket is a kertről, de egyelőre csapjunk bele, lássuk mi folyik itt. Ha valami nem is lesz most tiszta, remélhetőleg a későbbiekből kiderül, illetve körvonalazódik az a módszer, ahogy mi igyekszünk kertészkedni.
Ha nem is szezonkezdet van, de mondhatni a következő
szezonra dolgozom most már. A mai nap ennek a jegyében telt. Kitisztítottam a
fásszárú növényeim tányérját, a dísznövények nem sok törődést kaptak idén, így most
gaztalanítottam őket. Azok az évelők, ahol hiánytüneteket tapasztaltam évközben
(őszibarack, málna, boglárkacserje, nyári orgona) kaptak alginitet, illetve
tettem belőle több gyümölcsfa alá egyébként is, mert ültetéskor még nem volt
ilyenem, és úgy tűnik, lehet néhány elem, amiből hiány van a talajban, a
talajélet pedig még épülő fázisban van igencsak. Úgyhogy ez egy kísérlet, vajon
sikerül-e csökkenteni a hiánytüneteket jövőre. A málna esetében a jó komposzt
és takarás irdatlan erőteljes növekedést és jó termést adott, de így is
megjelent néhány tövön a levélsárgulás, és szeretném kizárni az okok közül a
mikroelem hiányt. Az őszibarack még nagyon fiatal (tavaly ősszel ültettem), így
hosszú távú megfigyelésről nem beszélhetek, reméljük jövőre jobb éve lesz. A
következő lépés volt a komposzt fák alá terítése, azoknál, ahol még nem szórtam
szét. Ez a saját termokomposztom, illetve egyes helyeken tisztán fás hideg
komposzt (szintén saját). A komposztot diólevéllel takartam le a kiszáradás ellen, mivel egyrészt az mindig kéznél
van, másrészt most olvastam, hogy hasznos lehet a szaga miatt pockok ellen.
Mivel tavaly az avarmulccsal rendesen póruljártam (a szél mindent elhordott),
ezért a most ősszel helyiektől begyűjtögetett gallyak darálékával takartam a leveleket,
ez elég súlyos, így a szél nem tudja elhordani. Az apríték elég vegyes
összetételű lett, főleg boróka van benne, de ezen kívül orgona, fosóka, más
csonthéjasok, padlizsán, paprika és paradicsomszárak, kimustrált olasznád
karók. Az aprító (nagyon hasznos és strapabíró jószág) időnként pihenést
igényel, úgyhogy amíg hűlt, kitakarítottam pár ágyást, szétszedtem az utolsó
paradicsomlugasokat is, amiket még tavasszal építettem a szintén helybéliektől
begyűjtött olasznádból. Az egyik ágyásra terítettem komposztot is, mert ez
pihen télen, vetettem bele a szokásos mustár-zab-takarmányborsó és kis
olajretek keverékemből, majd letakartam száraz fűnyesedékkel (érdekes módon,
ezt még soha nem vitte el a szél). Még sikerült lefúrnom a szőlők
támrendszerének egyik oszlopát, ami már nagyon régóta a teendőim listáján
szerepelt, remélem előbb-utóbb a másik kettőt is meg tudom csinálni. Az
aktuális komposztom ma 64 fokos volt, úgy döntöttem két nap múlva forgatom,
mert tegnap 66 fokos volt, így a veszett melegedés úgy tűnik lassan leáll.
 |
| tíz napja így festett a veteményes - a jobb oldali paradicsomlugas már összedőlőben |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése