Málnafajták a kertünkben

Amikor ide költöztünk, örököltünk a házzal együtt egy jó kis málnadzsumbujt amin a szomszédunkkal osztoztunk, lévén a két telek határán terpeszkedett. Az elkövetkező években a mi részünket eléggé szabályosítottam, hogy könnyebben szüretelhető és kezelhető legyen, két soros kordon formájában azóta is ontja a finom gyümölcsöt évente kétszer, mivel sarjon és vesszőn is hoz bogyókat. Jellemzően az őszi sarjon termő kör a komolyabb mennyiség, de ez az évi időjárástól is függ, idén például nyáron is nagyon szépen teremtek a tavalyi vesszők. Kíváncsiságból 2020-ban telepítettem még jó pár újabb fajtát, ezek idén fordultak termőre, úgyhogy gondoltam írok pár mondatot a tapasztalatokról. 

 

 

A málnakordon még 2020-ban

A málnát a kert többi részéhez hasonlóan vegyszeres kezelések nélkül nevelem, a talajt alatta vastagon mulcsolom avarral és ágdarálékkal, mikor mi áll rendelkezésre. A fiatal töveket alkalomszerűen locsoltam, de idén már ilyesmire víz- ás időhiány miatt nem volt lehetőségem. Ettől függetlenül azért még mind életben vannak a tövek. A málnákat évente háromszor metszem, először valamikor nyár elején végzek egy válogatást az azévi zöld hajtások közül, és csak tövenként 2-4 erősebbet hagyok meg. Nyár végén, amikor a tavalyi vesszők már leteremtek és nagyjából elszáradtak, akkor ezeket tőből kivágom, illetve még a csenevész ezévi hajtásokat is, ha keletkeztek ilyenek. Késő ősszel aztán, amikor már vége az őszi málnaszezonnak, akkor levágom a sarjak végéről a letermett részt, ugyanis a következő évben ezeken a félbevágott vesszőkön lesz a nyári termés. Kezelés tekintetében nem teszek különbséget sarjon és vesszőn termő málna között. Ha jó a talaj, úgy tapasztaltam, bármelyik fajta képes kétszer teremni egy évben, ennek feltétele, hogy vagy félárnyékos helyen legyen, vagy ne kapjon egész nap tűző napot. A rossz helyre, tűző napra vagy teljes árnyékba ültetett töveim szinte mind elpusztultak már a korábbi években. Ha valamelyik fajta a nyári időszakban nagyon rosszul teljesítene, akkor vele átállnék arra a megoldásra, hogy ősszel minden szárat kimetszek (sarjon termő málna jellemző metszése), de ilyenre még nem volt szükség.

 

Az összehasonlításhoz szedtünk egy jó adag málnát, az újabb fajtákból nem volt olyan sok, de azért a család minden tagja tudott véleményt mondani róluk.

A fajták, amik most a kertben nőnek, a következők: Black jewel, Sanibelle, Autumn belle, Willamette, Fertődi aranyfürt, illetve egy piros fajta, amit örököltünk, de nem tudom a nevét, illetve egy sárga fajta, amit egy barátunk hozott, de szintén nem tudjuk a fajtáját. A jellemzésüknél most csak saját tapasztalatot írok, mert a hivatalos információkat bárki megtalálhatja az interneten is.

Black jewel fekete málna

Black jewel: Talán ezt a fajtát szerettem volna legjobban megkóstolni idén, és amikor végre megtörtént, elég csalódott lettem. Aztán kis utánajárás során kiderült, hogy megvolt az oka annak, hogy nem volt valami élvezhető a termés, nevezetesen tavasszal elég súlyosan megsértettem a termő szárat a tövénél egy mulcsolás alkalmával. Nem is volt gond egész addig, amíg be nem indult a termésérés és megérkezett a komoly nyári szárazság, viszont valószínűleg egy ponton a sérült szövetek már nem tudták elegendő nedvesség áthaladását biztosítani, így a termések is elég aszottak lettek. Ettől függetlenül persze megettük őket, de komolyabb tapasztalatokat az ízéről, állagáról csak jövőre fogok tudni közzétenni.

Sanibelle

Sanibelle: A többiekhez képest kicsit később (július közepén) érő fajta, számunkra legjobb ismertetőjegye, hogy sokkal édesebb, mint a többi fajtánk, kevesebb savanyúsággal ötvözve. Kisebb bogyói vannak, és heteken keresztül elhúzódik a termés. Svájci nemesítés (Lubera), az itthoni gyümölcsös génbanknál (MKSZN) volt fellelhető. A tulajdonságaiért nem ültetném újra, de a meglévő bokrot megbecsüljük, róla tudunk nyáron a legtovább csipegetni.

Autumn belle

Autumnn belle: szintén svájci nemesítés (Lubera), nem kerestem külön, de a leírás alapján megtetszett, azért szereztem be. Talán a legszabályosabb bogyójú málna, amit eddig láttam és nagyon egyben vannak a bogyók, ez tehát mondhatni az előnye, mert egyébként sajnos az íze elég semmilyen. Se nem édes, se nem savanyú. Valószínűleg jó piacos fajta lenne, de nekünk nem jött be.

Willamette

Willamette: A kapott információk alapján ez itthon egy jól bevált piacos fajta volt régebben, és ezt alátámasztják a jól egyben maradó, szilárd állagú bogyók, amik alakra is elég egységesek. Meglepetésünkre ennek nagyon jó íze van, pedig pont nem tőle vártuk volna, lévén nem épp egy új nemesítés, amit a finom ízével hirdetnek. Ennek ellenére nagyon ízletes, jó cukor-sav arányú gyümölcs, bárkinek ajánlom szeretettel, vizet nem kapott idén, mégis szép mennyiségű termést hozott a tavalyi vesszőkön.

Fertődi aranyfürt

Fertődi aranyfürt: magyar nemesítés, és abszolút telitalálat. Édeskésebb, mint a piros málnák többsége, de nem túlságosan, ráadásul szép nagy bogyói lesznek, a bejegyzés első képén is ezek láthatóak. Egy eperfa közvetlen tövében kaptak helyet, így azt kell mondanom, a szárazságot is jól tűrik, mert nem hiszem, hogy vízfelvételben fel tudnák venni a versenyt a szomszédjukkal. A fa ad nekik árnyékot, így ez azért előnyös számukra, és a termés mennyiség tekintetében sem lehet okunk panaszra. Előny és hátrány is lehet, hogy igen sok sarjat hoz, amiből én a nagy részét kivágom, de örülök, ha lehet válogatni.

A kerttel együtt örökölt fajta

Megörökölt piros: az örökölt málnánk kisszemű, eléggé szétesős bogyójú, de nagyon ízletes fajta, nem tudok győztest hirdetni, de szerintem a Willamettével egy szinten van. Annál kicsit talán savanykásabb. Vesszőn és sarjon is bőven terem, és idén semennyi plusz vizet nem kapott, mégis jól bírta a szárazságot. Nem árnyékos helyen van, de délután már nem kap közvetlen napot és ez úgy tűnik, jól bevált neki. A kordon egyik végén egy nagy mogyoróbokor van, és az ahhoz közeli bokrok kisebbre nőnek, így ezt a versengést nem annyira bírják, de egyébként nagyon elégedettek vagyunk vele.

Ajándékba kapott sárga: az utolsó fajta szintén sárga bogyójú, kisebb szemű és kisebb növésű, mint a fertődi aranyfürt, és ízben is kicsit kevesebbet tud. Megtartjuk, mert egy bokrunk van belőle és amikor megkaptuk, nagyon örültünk neki, de a fertődi aranyfürt mindenben veri.

 

Későbbiekben, ha lesz még valamilyen tapasztalat velük kapcsolatban, akkor még valószínűleg ki fogom egészíteni a bejegyzést.

Sásliliom bimbó és cukkíni párosítással