Mezőföldön: Kertinapló 2020.07.27.-08.01.

Ugyan kezd megint aszályosra fordulni a nyár, nagyon szépen elkezdtek teremni a nyári növények. Ilyenkor lehet a legfinomabb ebédeket főzni, a legjobbakat csemegézni a kertben, fantasztikus vacsorákat összehozni. És közben csak bólogatni egymásra, hogy te jó ég, ez milyen finom. Mert a saját termés mindig finom. És ebben benne van a kellő mennyiségű napfény, hogy az évszakot leginkább élvező és az időjárásból gyarapodni tudó növények teremnek, hogy élő a kert, a lehetőségek szerint teljes ökoszisztéma biztosítja a növényeknek az igazán gazdag beltartalom kiteljesítéséhez szükséges kártevő-stresszt, és nem utolsó sorban az, hogy friss az, amit eszünk. És persze, lehet friss a piacon a zöldség, ha kora reggel megyünk, de amikor érzed az érlelő nap melegét a paradicsom húsában, amibe harapsz, na azt nem lehet megvásárolni.

Veteményes

borsmenta fantázianevű rézvirág

Most kicsit több időm jutott a kertre, így megcsináltam pár feladatot, amit már nagyon régóta halogattam. Elsősorban gyűjtögetem a poloskákat, harlekin bogarakat, krumplibogarakat, amikből idén talán mintha kevesebb lenne, mint tavaly. De nem kiabálom el, mindenesetre ez folyamatos munka.

Nem, sajnos nem a szemzés sikerült...

A bordó rózsánk gondolt egyet és hozott pár rózsaszín virágot...

Újra kikacsoltam és felkötöttem a paradicsomokat, ezt is pár naponta érdemes lenne figyelni, mert nagyon szép erőteljesen növekednek a tövek. Maradék fűnyesedékkel felkupacoltam a krumplitöveket, miután alaposan belocsoltam az ágyásaikat. Szerencsére nagyon jó egészségnek örvendenek. Egyedül az eperfa alá április elején vetett krumplit szedtem fel, elenyésző mennyiségű volt a termése, de egy finom ebéd lett belőle. Már tavalyi tapasztalat, hogy a fák gyökerével nem nagyon tudnak versengeni a zöldségek, így itt nem is vártam komoly termést, az ide dugott gumók igazából különben komposzton végezték volna.

A locsolásra visszatérve: éppen ma beszélgettem az egyik szomszéddal, aki mondta, hogy az ásott kútjából az utóbbi időben összesen másfél vödör vizet tud kiszedni esténként a locsoláshoz. Ez azt jelenti, hogy a tél végi, a talajszinttől 80 cm-re felduzzadt talajvízkészlet szintje mostanra több mint négy métert csökkent! Pedig június-júliusban azért kaptunk komolyabb csapadékot. Nagyon fontos lenne, hogy a talajvizet ne párologtassuk el locsolással, autómosással, stb. Ebben az esetben az is látszik, hogy egyszeri befektetéssel (IBC tartályok, némi szennyvízcső), megbízhatóbb vízhozamú rendszert is ki tudunk alakítani az esővíz felhasználásával. Nekem a két köbös tartályomból átlagosan minden nap ki tudok locsolni 60-100 l vizet úgy, hogy jó eséllyel mire kifogynék, egy eső újratölti a rendszert. Ez a mennyiség persze édeskevés egy egész kertre, de én naponta általában csak 1-2 ágyást, illetve a cserepeseket locsolom meg, valamint újratöltöm a madáritatókat.

A ribizliültetvényben a virágzó mentákat napközben igazi rovarfelhő veszi körbe.

Paradicsomos-napraforgós-paprikás-zelleres-padlizsános-édeskrumplis ágyás.

Felkupacolt krumpli

Black beauty padlizsán

És spontán önvédelemre nemesített változata

Nem szívesen harapnék bele ebbe a levélbe.

Sikerült kiültetnem a 150-es ültetőtálcában nyomorgatott dísznövényeket, haranglábakat, ökörfarkkórókat, cickafarkokat és gyűszűvirágokat. Került belőlük sok helyre a kertben. A virághagymák felszedésekor felszedtem az utcafronton lévő orgonák alól a gyökérsarjakat, ezeknek egy részét kiültettem, másik részét becserepeztem (cserépbe kerültek még borostyánok is). Ebben a nagy melegben nem biztos, hogy megmaradnak, de útban voltak, úgyhogy mindenképp ki kellett jönniük.

Egy esti szüret. A zergeszarvakat savanyítani akartam, de szemfülesebbnek kell lennem, mert ezeket már lekéstem, a belsejük megfásodott.

Száradnak a céklamagok, ez itt az általunk nagyra értékelt Rubin fajta.

Sajnos idén a bablugas elég hiányosra sikerült, a tavalyi saját termésű maroknyi babból ez az egy tűzbab volt igazán életképes.

Már mutattam képet a hívatlan szép amarántról, a magját biztosan megfogom, mert nagyon tetszik.

Vannak egérdinnyéink, de még sokat kell nőniük, hogy meg is lehessen kóstolni.

A tavasszal ültetett datolyaszilva egész eddig csak vegetált, most végre elhatározta magát a növekedésre. Már a fenti rügyek is kifakadtak.

Sajnos a gazolással néhány helyen eléggé elkéstem, a nemrégen bevetett II/1. ágyásban a porcsinok és disznóparéjok elég csúnyán elnyomták a répamagoncokat, remélem sikerül magukhoz térniük a hirtelen visszakapott nagy szabadságban. Hasonló a helyzet az északi kerítés melletti ágyással, ahol a zöldbabokat és bokorparadicsomokat úgy benőtte a keserűfű és a szulák, hogy csak komoly sérülések árán sikerült kigazolni. Épp ezért learattam a még nem túl nagy zöldbabtermést, mert nem akartam, hogy így meggyengült állapotban a növények a termésérlelésre koncentráljanak, nyár végéig még úgyis virágozhatnak eleget, ha túlélik.

A répamagoncok nem is nagyon látszanak, olyan kis gyengécskék. Itt a gazolás után, még takarás nélkül, azóta kapott egy réteg fűnyesedéket, vigyázva, hogy a magoncokat ne takarjam le.

A tökfélék mezeje.

Végre megindultak az édeskrumplik is.

A II/2. ágyást is rendbetettem, itt vannak a keresztesvirágúak, úgy tűnik, többnyire túlélték a földibolha invázóit, ami pillanatnyilag szünetel, gondolom épp a föld alatt folytatják áldásos tevékenységüket, nem tudom, hogy idén lesz-e még egy újabb nemzedékük, eléggé remélem, hogy nem. Minden kigazolt ágyást alaposan meg is locsoltam, és letakartam fűmulccsal, de ezzel ki is fújt a tavasz óta gyűjtögetett készletem, úgyhogy várom, hogy a szomszéd fűnyírózzon.

Az idei kereszteságyás.

A földibolhák kitettek magukért.

Persze a meztelencsigák is besegítettek, ahol csak tudtak.

A káposztákból nem hiszem, hogy sok értékelhető lesz, de a leveles kelek, karalábék úgy tűnik, ki tudják nőni a rágásokat, a legtöbbön látok friss, sértetlen leveleket.

Mivel nálunk a másodvetés több okból is korlátozott, ezért csak pici területen tettem néhány próbát. A fő akadály az öntözés, kéne egy rendes csöpögtetőrendszer, hogy ebben a melegben, szélben legyen esélye a magoncoknak. Emellett itt vannak a földibolhák, amik a keresztesek vetését akadályozzák meg. Így maradnak a rövid tenyészidejű répák és céklák, a gumós kömény, az előbbiekkel már voltak sikereim, az utóbbi eddig jól indul. Próbából vetettem még ráckeresztúri spenótot a II/1. ágyás végébe, vörös kölest pedig a II/2. ágyás elejébe a magot nevelt labodák helyére. Az I/1. ágyásba még egy kis opar gyöngyével próbálkozom, mert ott most amúgy is naponta locsolok a nyári saláta-nantes 3 répa vetés miatt, remélem kikel, eddig nem volt sikerem a szabadföldi vetéssel, cserépbe sikerült csak kikelteni két tövet.

Rita összeállítása: Santana F1 uborka, lila tomatillo, perún körte koktél, mini sárga koktél, manó, pansy ap, ökörszív, black cherry

A kedvenc fajta sütőtökömből is akad már egy-egy.

A kiegyenlítetlen vízellátás miatt elég vicces alakúak tudnak lenni a cukkínik, de ettől még nagyon finomak.

Szintén nem szabad elkiabálni, de úgy tűnik, végre van egy babfajta, ami különösebb locsolás nélkül is ígéretes: tehénborsó

Szépen fejlődő indián banán magonc.

A II/1. és II/2. ágyásokba köztes növényként a gazok helyett került kapor (mert az sosem elég), koriander (hogy ősszel is legyen rovaretető), porcsinrózsa (mert szemet gyönyörködtető), büdöske és körömvirág (mert őket bárhol szívesen látom).

Csodás büdöske egy pici pókkal.

Nagyon szépen elkezdtek érni a paradicsomaink, majd szeretnék kicsit részletesebben írni az idén termesztett fajtáinkról, eddig nagyon elégedett vagyok. Az ökörszívek nagyon finom édesek és rengeteg levük van, a perún körte koktél már jó pár hete érleli be a bogyókat, és örök szerelmünk, a black cherry is megajándékozott már pár érett terméssel. Ez utóbbi fajta nem mondható épp ellenállónak, sőt inkább betegesnek mondanám, de a gyümölcsének egyszerűen olyan csodálatos íze van, hogy ha csak fél szezont bír, akkor is muszáj termesztenünk.

Brutus, perún, ökörszív, manó és egy Kolumbusz F1 uborka (ez utóbbi úgy tűnik, tényleg jól ellenáll a betegségeknek, de erre még visszatérek!)

A répaegyelésből is lett egy kis csemege.

Pansy AP. Az első érett szem, így az ízéről még nem merek nyilatkozni, de nagyon mutatós.

Black cherry. Eddigi tudásom szerint a legfinomabb paradicsom.

Black cherry fürt

Sajnos már tavaly is jelentkezett nála ez a levéltorzulásos betegség. Nem tudom, hogy genetikai, vagy valami vírus lehet-e az oka.

A gombák is jobban támadják a leveleket.

A nyár kötelező része nálunk a kovászosuborka készítés is. Elég kevés tő uborkánk van, így az egyszerre leszedhető mennyiség is korlátozott, ezért most cukkínit is kovászoltam együtt az ubival. Érdemes kipróbálni, nagyon finom!