Idén termesztett paradicsomfajták

Elérkezett a paradicsom magfogás ideje, mivel általában az érési szezon elején szedhetőek a legszebb, egészségesebb termések, legalábbis felénk. A tövek körüli mulcsolásnak és a (viszonylag) folyamatos kacsolásnak köszönhetően a gomba-betegségekkel elég jól birkóznak a növényeink, de a poloskák nyár végére már a kézi ritkítás ellenére is eléggé fel szoktak szaporodni, egy ponton túl már nem sok élvezhető termés marad. Úgyhogy most kell kiélvezni a legszebb paradicsomokat, és ha akarunk magot fogni, akkor azt is ezekből érdemes.

Fajták tekintetében még ismerkedési fázisban vagyunk, minden évben kipróbálunk néhány új fajtát, leselejtezzük azokat, amik nem jöttek be és továbbszaporítjuk a kedvenceket. Idén sem történt ez másként és úgy gondoltam, csinálok egy kis személyes összefoglalót azokról a fajtákról, amik idén teremnek nálunk.

Mindegyik fajta szabad elvirágzású (angolból tükörfordítva nyílt beporzású), vagyis fajtaazonosan továbbszaporítható magról.

Az első paradicsomszósz befőzéshez és persze friss fogyasztásra szedtem ezt az adagot.

Mini sárga

Egy kifejezetten apró növésű bokorparadicsomról van szó, ami az összes többi fajtát megelőzi az éréssel, de nem lehet tőle mennyiségre számítani. A bogyói pedig, ahogy a képen is látszik, aprócskák. Két éve kaptam a magokat a székesfehérvári magbörzén és idén is neveltem belőle pár palántát, mert olyan nehéz kivárni a nagyobb paradicsomokat, hogy beérjenek, legalább már kóstolni lehet korábban. A környező más növényekkel, gazzal nem nagyon képes versengeni és eddig mindkét évben az első érési hullám volt csak érdemi, úgyhogy jövőre azt tervezem, ebből a fajtából csak cserépbe hagyok néhányat, ahol van esélye a megfelelő mennyiségű vízre és szem előtt van. A poloskákat sajnos nem nagyon bírja, már néhány szívogatás jelentősen rontja az apró bogyók élvezeti értékét és némi gombafertőzés is előfordult a szezon végére a leveleken. Tavaly egyébként nyár végén vetettem még cserépbe mini sárga paradicsomot és az utolsó bogyókat novemberben szedtük le róla, természetesen már szobában. Ízre nekünk 5/10, ha számításba veszem, hogy először tudom kóstolni, akkor mondjuk 7/10.

Manó

Rédei kertimagos fajta, ami a korai érés ígéretével fogott meg. Közepes termetű bokorparadicsom, nálunk kb. 30-50 cm-re nőtt meg eddig, és picivel talán megelőzi a nagyobb fajtákat, de nem számottevően. A bogyók mérete elég változatos a másfél centistől az öt-hat centis átmérőig terjed. Egyszerre kb. 2-4 bogyó érik a bokron, így kifejezetten bőtermőnek sem mondanám, bár azért folyamatosan kötnek a virágok. Jellemzően a kisebb bogyókat könnyen tönkreteszi a poloska, a gombafertőzésről még nem nagyon tudok mit írni, van néhány beteg levél, de nem is sikerült neki eszményi helyet találni. Ízre elég változó, a kisebb bogyók elég semmilyenek, 3/10 legfeljebb, a nagyobbak között viszont vannak kifejezetten ízletesek is, de nincs saját felismerhető karaktere, úgyhogy mondjuk 6/10. Nem valószínű, hogy jövőre újabb esélyt kap, annyi minden kipróbálni való van még.

Black cherry

Azt hiszem a székesfehérvári magbörzén kaptam ezt a fajtát is, de boltokban is láttam már eladót. Azt hiszem sokan kedvelik ezt a fajtát, mi egyszerűen imádjuk. A neve ellenére nem fekete bogyójú paradicsomról van szó, az alapszíne vöröses-barnás a kocsány körül pedig zöldes, ezzel együtt különleges kinézete van. Erőteljes, folytonnövő fajta. Nagyjából a derékhaddal érik és egy-egy fürtön olyan 8-12 bogyót hoz, tehát nem kifejezetten egy bőtermő fajta, de azért sok fürtöt képez. Sajnos elég érzékeny mindenféle betegségre és a bogyók hajlamosak kirepedni is (bár emiatt tönkremenni nincs esélyük nálunk). Mindig igyekszem a legszebb, egészséges termésekről magot fogni, de idén is két tőnél megfigyeltem valamiféle fejlődési rendellenességet, de az is lehet, hogy vírusfertőzést, ami a levelek elaprózódását, a levélszélek elszíneződését, a bogyókon pedig sárgás pöttyök megjelenését okozza. Elképzelhető, hogy a szaporítóanyagomban keresendő a hiba, így nem merem egyértelműen a fajtára hárítani a felelősséget, mindenesetre nagyon nehezemre esik kivágni a menthetetlennek ítélt töveket. Ennek ellenére ez az a fajta, amit biztos, hogy minden évben fogunk termeszteni, mert kiemelkedően finom és karakteres ízű. És ezt az élményt még a poloskák sem nagyon tudják tönkretenni, annyival fölötte jár az átlag paradicsomnak, hogy még egy rendesebben megszívogatott bogyó  is százszor élvezhetőbb, mint egy bolti paradicsom. Eddig ez a fajta a 10/10 nálunk íz tekintetében.

Perun

Rédei kertimagos fajta, én is boltból vásároltam. Folytonnövő, erős fajta és elég ellenállónak tűnik. Korai érésű, a fő veteményesben lévő paradicsomok közül ez volt az első, amin megjelentek a színes bogyók. Bőtermőnek is mondanám, mert rengeteg fürt van rajta, minden nap tudok szedni egy-két marékkal, azt hiszem hat tövünk van. Mivel a bogyók pont falatnyiak, általában nem jutnak be a konyhába. Még nem volt teljes szezonunk vele, de a levelek szép egészségesek, és a poloskák sem őrülnek meg érte, persze azért nem szívogatásmentes. Ezzel így nagyjából le is írtam, hogy milyen lenne egy tökéletes fajta, csak egy baj van: az íz. Nem kifejezetten rossz, de nem is felismerhető, a gyerekek viszont nagyon szeretik. Nekem az íz 5/10.

Fekete körte (black pear) - valójában inkább: zöldessárga körte

Na ez egy érdekes eset. A magot eredetileg a Valeyractól rendeltem és a képek, valamint az internet alapján eléggé mást vártam. Elvileg ennek egy sötét, bordós-barnás árnyalatú bogyót kéne hoznia, így élek a gyanúval, hogy nem ugyanarról a fajtáról van szó. Még nem tudom, mi lenne a tisztes neve, de mivel tetszett nekünk, megtartottuk, idén már saját magot vetettem. Érdekes, hogy először (tavaly), amikor vártam, hogy feketedjenek a bogyók és csak nem történt semmi, csalódott voltam és azt gondoltam, nem foglalkozom ezzel a fajtával többet. De azt kell mondjam, kifejezetten mutatósak ezek a bogyók is. A zöld-sárga héjban van valami áttetszőség, amitől kicsit ékkőszerű lesz a termés. Belül pedig zöldes a hús, ami szintén plusz pont, örülök, hogy nem sárga, ami egy kicsit a kommersz ízt jelenti eddigi tapasztalataink szerint. A növény erős folytonnövő és elég egészséges levélzetű. Poloskák tönkre tudják tenni a bogyókat, de úgy rémlik tavaly még szezon vége felé is akadt rajt élvezhető szem. Átlagos termésmennyiség várható tőle, a koktél méret miatt főleg nyers fogyasztásra. Nálunk ízre ő a második helyezett, így én 8/10-re pontozom, nagyon finom, harmonikus, de nincs annyira saját íze.

Pansy AP

A tél végén keresgéltem fekete paradicsomfajtákat, mert valamiért az a kattanásom, hogy ilyeneket szeretnék már nagyon kipróbálni. Eddig nem nagyon sikerült igazán fekete bogyójú fajtát beszereznem, de a Bio kert csoportban egy kedves kertész küldött nekem ebből a Pansy AP fajtából. A bogyók kocsány körüli része érés során teljesen fekete, majd az érett bogyók sárga alapszíne egyre jobban kezd kivilágítani a fekete sapka alól. Külön szép, hogy a kocsány alakjának lenyomata milyen kontrasztosan megmarad. Középerős növekedésű, folytonnövő fajta, elég lassacskán érik, a többi koktél fajta már javában érett, amikor erről leszedtem az első érett bogyókat. Poloska eddig úgy tűnik, nem nagyon bántja, ami egy kiemelkedő előny lehet, de még nem akarom elkiabálni. A levélzet is szép, egészséges. Az íz sajnos nem kifejezetten erős, de azért a középszerből kiemelkedik. Érdemes megvárni, amíg teljesen beérik a bogyó, úgy nekem 7/10.

Citrom

Szintén idei szerzemény a citrom paradicsom, nem kerestem ilyesmit, inkább ő talált meg az ercsi magbörzén az egyik cserepartnernél, akinek ez volt számomra a legérdekesebb fajtája. Mindenesetre nem bántam meg, hogy tettem vele egy próbát. Féldeterminált növekedésű fajta, a többi fajtával együtt érik. Fürtjei kifejezetten nagyok, ez a közepes bogyómérettel párosítva nem túl előnyös, a termőkar hajlamos letörni. Sajnos úgy tűnik, a poloskák kifejezetten imádják és a bogyók nem viselik túl jól a szívogatást. Egyébként a levélzet egészséges. Még csak most kóstoltuk meg az első élvezhető terméseket, mert az első pár beérő szemet teljesen szétszívogatták a poloskák. Ez alapján még kicsit korai ítélkezni az ízéről, de azért megteszem, nekem 7/10. Lehet, hogy a tudat teszi, hogy ennyire citromnak néz ki a bogyó, de nekem az ízéről is kicsit valami citrusféle jut eszembe. És nem az, hogy ehetetlenül savanyú lenne, mert bár inkább savanykás, mint édes, inkább azt mondanám rá, hogy frissítő, és ez nekem bejött.

Brutus

Rédei kertimagos fajta, hatalmas bogyómérettel reklámozzák. Nálam ezt még nem sikerült elérni, de nem kétlem, hogy amúgy a fajta képes rá. Az átlagos bolti paradicsomnál azért jóval nagyobb terméseket hoz. Folytonnövő, erős növekedésű fajta, szép egészséges levelekkel, viszont elég sok termés csúcsrothadás áldozata lett, ami persze megintcsak nem valószínű, hogy a fajta hibája, mindenesetre idén nála jött ki a legjobban. A nagy bogyó miatt a poloskák nem tesznek olyan nagy kárt (persze ha nem hagyom őket elszaporodni). Ízre nekem 6/10, nagyjából ha kidolgoznánk a bolti paradicsom ízét, az lenne ilyen, de míg a boltit kb. 1/10-re pontoznám, ebből azért látszik az értéke. Főleg befőzésre szánjuk, így nem az íz az elsődleges szempont, egyelőre közepesnek tűnik a rajta érő termésmennyiség, ha ez nem fog javulni, akkor lehet, hogy keresgélek tovább.

Ökörszív

De akár ilyen is lehet.

Ismert fajta, én idén próbáltam ki, Rédei kertimagtól vettem magot. Hosszúkás, nagy méretű, húsos bogyói vannak, öröm nézni. Erős, folytonnövő növény, viszonylag korán kezdett érni és a képen nem tudom, mennyire jön át, de inkább rózsaszínes a bogyó héja, mint kifejezetten piros. Elég jó egyensúlyt látok ennél a fajtánál a bogyók, fürtök mérete és a növény tartóképessége között, eddig még nem nagyon szakadt le termőkar, pedig rendesen meg vannak terhelve. Poloskák szeretik, de eddig emiatt még nem kellett termést eldobni, az alsó levelek kicsit betegesek, de a felső növekmény teljesen egészséges. Az is lehet, hogy csak kicsit párásabb az ágyás, ahol vannak. Ízre nekem 6-7/10, nehéz döntenem, mert annyira nem rajongok a kifejezetten édes ízű paradicsomokért, de az ökörszívnek, finom, gazdag az édessége, viszont saját karaktere nem nagyon van. Ezt amúgy nem is várom el, lévén egy befőzős fajtáról beszélünk, aminek kiválóan megfelel, nagyon örülök, hogy kipróbáltuk. Egyetlen ok miatt még el tudom képzelni, hogy találhatnék jobb befőzős fajtát: a termésben mélyre hatol és elég erőteljes a csumája, nehéz megszabadulni tőle. Ezzel együtt szerintem kifejezetten ajánlható fajta.

Kellog's breakfast

Szintén Valeyracos szerzemény, egy videós ajánlására vettem belőle, de nem bántam meg. Erős, folytonnövő fajta, jól bírja a viszontagságokat. Nem hoz kifejezetten sok bogyót, de egész szezonban helyt áll, és hatalmasak tudnak lenni a termések, simán fél kiló fölött. Ez a fajta gond nélkül hozza is a nagy méretet különösebb törődés nélkül. Sokat elmond arról, hogy mennyire vált be, hogy a tavalyi paradicsomszószaink elég sárgás színűek lettek. A poloskák szeretik, de elég vastag lehet a héja, mert nehezen keményedik be a szívogatásoknál, maga a növény pedig jól viselte magát egész szezonban, nem volt baj betegségekkel. Idén már saját magról kelt és szerintem marad is, az édes vonalat erősíti, selymes-húsossága és zamatossága miatt nekem 7/10. Itt is előfordul a túlterhelt karok letörése, kifejezetten nagy terméseket érdemes felkötözni.

További sok finom paradicsomot mindenkinek, búcsúzóul itt egy kép az idei első maggyűjtésről, nehezemre esik széthenteskedni a legszebb bogyókat, de ez az ára a jövő évi termésnek.