Kertinapló 2019.10.31. - komposzt átforgatás

Ma újabb nagy zsák avart tudtunk hozni a gyerekekkel az ovitól, ami az előző réteg nedvesítése után az avartárolóba került. Emellett átforgattam a komposztot is, ami hűlt kicsit, de még így is 54-56 fok között volt az utóbbi napokban. Ha innentől már nem melegedik újra, csak maximum 40-50 fok körülre, akkor hamarosan a végleges helyére fog kerülni, mert egyelőre komposztkasban van. Ez a kas egy drótháló henger, de sajnos nem elég erős, így idővel eldeformálódik. Így a hűlő komposztokat már mindig a raklapokból épített fix tárolókba szoktam átforgatni.

Egy régebbi kép a kasról, ami épp frissen volt megrakva. A külsejét körbetekerem kartonnal, hogy védjen valamennyire a kiszáradástól, de még tudjon szellőzni, felül pedig használt avargyűjtő zsákokkal van letakarva, ami megakadályozza, hogy az eső túlságosan benedvesítse az anyagot.

Kertinapló 2019.10.28. - Az avartároló

Megint hoztam egy nagy zsák avart az óvodától. Ehhez annyi magyarázat tartozik, hogy tavaly építettem egy kettő raklap alapterületű, két oldalára állított raklap magasságú tárolót az avarnak, amit a kertből összegyűjtök, illetve a szomszédaimtól megkapok. Mivel kiderült, hogy a tároló ennél sokkal nagyobb kapacitású, elkezdtem elhozogatni az ovi kerítésén kívülre lerakott bezsákolt avart is. Végül nagyjából megtelt télire a tároló. Évközben nem sok mindent csináltam vele, időnként az alomszék tartalmának takarására használtam, de a nagy része a tárolóban maradt. Most ősszel forgattam ki belőle, és meglepetésemre egyes részeken nagyon szépen komposztálódott. Azért volt ez meglepő, mert semmilyen plusz nedvességet nem adtam neki. Tisztán látható volt, hogy az avar azokból a zsákokból, amiknek a tartalma nedves volt, szépen elkorhadt, míg a többi ugyanolyan maradt. Mulcsanyagnak szántam eredetileg a begyűjtött leveleket, de ez a nálunk előforduló nagy szelek miatt nem nagyon működik önmagában. Viszont még több komposzt sosem rossz, úgyhogy idén már figyelek rá, hogy a rétegezés során kellően nedvesítsem is az avart. Két 14 literes kanna eső- vagy fürdővíz kerül minden réteg (talán 300 literes a zsák?) közé. További örömforrás, hogy idén már nem eldobható zsákokba gyűjtik az avart az ovinál, csak kiteszik a kerítésen kívülre. A szomszédomtól korábban olyan erős nejlon zsákban kaptam az avart, ami akár évekig is egyben marad, ráadásul hatalmas, így abban hordom haza a leveleket. Ezen kívül az összegyűjtött olasznád karók szárítását kellett átgondolnom, mert a szél megintcsak közbeszólt. Egy gúlába raktam őket eredetileg, a kétharmadánál összekötve, és kipányvázva, de a szél már másodszor feldöntötte, így inkább felfektettem a szárakat a melléképület pala tetejére, így sem fog vízben állni. 

a tároló idén tavasszal

Kertinapló 2019.10.27.

Ma reggel egy kicsit jutottam csak ki a kertbe, viszont gyorsan kivágtam az elszáradt kukoricaszárakat és kiszabadítottam a kis spárga csemetéket a gyomok fogságából. A veteményesben lévő 5-6 nagyobb növényen kívül lett még tíz tövem, aminek nagyon örülök, jövőre kerülhetnek majd végleges helyükre. Este pedig végül mégiscsak átforgattam a komposztot, mert 66 fokos maghőt mértem, így nem akartam tovább csökkenteni a benne lévő oxigén mennyiségét. Talán lassan már majd szelídül, lehet, hogy kicsit sok lett bele a széttaposott hullott alma.

Ők a nagyobb spárgák, egy szép napos ágyáson osztoznak a földieperrel. Terv szerint nekik ez a végleges helyük.

Kertinapló 2019.10.26. - készülődés a télre

Úgy tervezem, néha írok majd tematikus bejegyzéseket is a kertről, de egyelőre csapjunk bele, lássuk mi folyik itt. Ha valami nem is lesz most tiszta, remélhetőleg a későbbiekből kiderül, illetve körvonalazódik az a módszer, ahogy mi igyekszünk kertészkedni.

Ha nem is szezonkezdet van, de mondhatni a következő szezonra dolgozom most már. A mai nap ennek a jegyében telt. Kitisztítottam a fásszárú növényeim tányérját, a dísznövények nem sok törődést kaptak idén, így most gaztalanítottam őket. Azok az évelők, ahol hiánytüneteket tapasztaltam évközben (őszibarack, málna, boglárkacserje, nyári orgona) kaptak alginitet, illetve tettem belőle több gyümölcsfa alá egyébként is, mert ültetéskor még nem volt ilyenem, és úgy tűnik, lehet néhány elem, amiből hiány van a talajban, a talajélet pedig még épülő fázisban van igencsak. Úgyhogy ez egy kísérlet, vajon sikerül-e csökkenteni a hiánytüneteket jövőre. A málna esetében a jó komposzt és takarás irdatlan erőteljes növekedést és jó termést adott, de így is megjelent néhány tövön a levélsárgulás, és szeretném kizárni az okok közül a mikroelem hiányt. Az őszibarack még nagyon fiatal (tavaly ősszel ültettem), így hosszú távú megfigyelésről nem beszélhetek, reméljük jövőre jobb éve lesz. A következő lépés volt a komposzt fák alá terítése, azoknál, ahol még nem szórtam szét. Ez a saját termokomposztom, illetve egyes helyeken tisztán fás hideg komposzt (szintén saját). A komposztot diólevéllel takartam le a kiszáradás ellen, mivel egyrészt az mindig kéznél van, másrészt most olvastam, hogy hasznos lehet a szaga miatt pockok ellen. Mivel tavaly az avarmulccsal rendesen póruljártam (a szél mindent elhordott), ezért a most ősszel helyiektől begyűjtögetett gallyak darálékával takartam a leveleket, ez elég súlyos, így a szél nem tudja elhordani. Az apríték elég vegyes összetételű lett, főleg boróka van benne, de ezen kívül orgona, fosóka, más csonthéjasok, padlizsán, paprika és paradicsomszárak, kimustrált olasznád karók. Az aprító (nagyon hasznos és strapabíró jószág) időnként pihenést igényel, úgyhogy amíg hűlt, kitakarítottam pár ágyást, szétszedtem az utolsó paradicsomlugasokat is, amiket még tavasszal építettem a szintén helybéliektől begyűjtött olasznádból. Az egyik ágyásra terítettem komposztot is, mert ez pihen télen, vetettem bele a szokásos mustár-zab-takarmányborsó és kis olajretek keverékemből, majd letakartam száraz fűnyesedékkel (érdekes módon, ezt még soha nem vitte el a szél). Még sikerült lefúrnom a szőlők támrendszerének egyik oszlopát, ami már nagyon régóta a teendőim listáján szerepelt, remélem előbb-utóbb a másik kettőt is meg tudom csinálni. Az aktuális komposztom ma 64 fokos volt, úgy döntöttem két nap múlva forgatom, mert tegnap 66 fokos volt, így a veszett melegedés úgy tűnik lassan leáll.

tíz napja így festett a veteményes - a jobb oldali paradicsomlugas már összedőlőben

Köszöntő

Éppen három éve, hogy Pusztaszabolcson megtaláltuk az otthonunkat. Olyan helyet kerestünk, ahol elférünk nagyobb családdal is, van hely műhelynek, és van valamennyi kert. Ez utóbbit akkor szigorúan annyiban tartottuk fontosnak, hogy a gyerekek egyszerűen ki tudjanak menni a levegőre.

Minderre a magyarázat, hogy egy kényelmes, de meglehetősen szűkös kilencedik emeleti panellakásból költöztünk ki akkor. Másfél szobát laktunk, amiből a fél a műhely volt, cserébe viszont még "csak" hárman voltunk. A helyigény így magától értetődő. A levegőre kijutáshoz pedig csak annyi, hogy babakocsistul betuszkolódni a liftbe, le a földszintre, majd séta után vissza ugyanez innen visszanézve rémálomnak tűnik.


Mielőtt folytatnám, jöjjön egy kis kitérő, ami megmagyarázza ennek a blognak a létrejöttét. Családunk keletkezése óta két fő bevételi forrásunk volt: a hangszerészeti munkáim, és egy könyvkiadónak végzett szövegszerkesztési munka, amiben Rita nagyon sokat segített. Nemrégen ez utóbbi munka teljes mértékben megszűnt, mivel a tulajdonos eladta a minket megbízó céget egy rivális könyvkiadónak. Az anyagi kilátásokkal való szembesülés komoly fejtörést okozott. Mindenki, aki valaha vállalkozott már, tudja, hogy ebben a fajta életben nincs biztos kenyér, vannak jobb és rosszabb hónapok, az előbbiekkel kell kiegyensúlyozni az utóbbiakat. A kiadó azért volt szerencsés, mert nagyjából hasonló mennyiségű munkát rendeltek meg minden hónapban, így erre lehetett számítani. Döntés előtt álltunk, két út mutatkozott:

A biztonságos megoldás: elmegyek alkalmazottnak valahova, ahol észszerű időn belül élhető jövedelemre teszek szert és mindent fizetnek utánam, a stabilitás mostani élethelyzetünkben nagy érték lenne. Attól nem tartok, hogy nem találtam volna munkát.

A szívünkhöz közelebb álló megoldás: itthon maradok, teszem a dolgom hangszerészként, ahogy eddig is, vagy erőm szerint még jobban, de emellett közösen megpróbáljuk többrétűbbé tenni a vállalkozást, hogy mindig legyen olyan rész egy-egy adott hónapban, amiből képesek vagyunk biztosítani a megélhetésünket.

Az utóbbi mellett döntöttünk. Elsődlegesen azért választottuk ezt, mert mindketten értéknek tartjuk azt, hogy itthon vagyunk a gyerekeinkkel. Néhány évet dolgoztam csak alkalmazottként, de mindig bennem volt az érzés, szívesebben tölteném azokkal az időt, akiket én választottam. Ráadásul sokkal jobb hajcsára vagyok magamnak, mint bármilyen főnököm volt eddig. Amíg alkalmazott voltam, mindig volt üres időm, amit nem tudtam értelmesen kitölteni, mert nem csinálhattam azt, amit akartam. Most nincs szabadidőm, de állandóan azt dolgozhatom, amit akarok.

Ez a blog azért indul, hogy megmutassa, mit tudunk ketten, vagy akár egész család szinten kihozni magunkból, környezetünkből, erőforrásainkból. Én személy szerint elsősorban maradok hangszerész, emellett viszont kiveszem a részem az ötletek megvalósításából, és legjobb erőm szerint művelem a földet, amiről felfedeztem, hogy itt van a lábam alatt, szó szerint ez ad alapot nekem/nekünk, így nagyon nem mindegy, milyen állapotban van.

Amikor ide költöztünk, nagyon örültünk neki, hogy vannak gyümölcsfák a kertben, de ez csak amolyan nagyon jó hogy van, de ha nem lenne, az sem lenne baj hozzáállás volt. A kert ezeken a fákon kívül leginkább egy füves-gazos mező volt, kivéve a ház melletti rész, ahol rengeteg hagymás virágot találtunk, amik azóta is virulnak, de már másik helyen. A következő év sok fűnyírással telt, illetve egy körülbelül egy négyzetméteres kis ágyásba került újhagyma. Közben amennyire tudtuk, felfedeztük a településünk nyújtotta lehetőségeket az élelmiszerek tekintetében. Az alapanyagok minősége és származása már a paneles évek alatt elkezdett foglalkoztatni minket, ezért igyekeztünk felkeresni a helyi termelők vagy legalább kiskereskedők nyújtotta lehetőséget, már amennyire az árérzékenységünk engedte. Pusztaszabolcson sok mindent meg lehet kapni a helyi zöldségesnél, van volt hentesünk is, egy-két dolgot lehet háztól is venni. Viszont rá kellett jönnünk, csak arról tudjuk nagyjából, hogy mi van benne, hogyan termelték, amit mi magunk termelünk. Ráadásul minőségben is komoly különbségek vannak (te jó ég, milyen komolyak). Úgyhogy elindult itthon a veteményes, a fáinkkal is sokkal többet foglalkozom már, mint régebben. Ez az én elsődleges részem a vállalkozásunk kibővítésében, és remélem, hogy kisül belőle valami jó dolog azon kívül, hogy mi jóllakunk a terményeinkkel. Sokat tervezek írni a kertünkről, de erre külön bejegyzést szánok. Hogy Rita mit rak hozzá a bloghoz, azt ő fogja megírni.

Ez az én köszöntőm, remélem, hogy sok örömteli dolgot oszthatunk meg olvasóinkkal, hogy talán nem csak nekünk segíthet ez a blog, hanem mások is találhatnak rajta értéket.