A kérdés, ami felmerül bennem, ha a 2025-ös évre gondolok vissza, az, hogy vajon lehet-e rosszabb? És a kérdés persze költői, mert nemhogy lehet, de hosszú távon biztosan lesz is. Nemrégiben valaki azt mondta nekem, hogy ha nézi a videóimat (erről még később), csodálkozik rajta, hogy milyen sztoikus nyugalommal veszem tudomásul a különbőző kudarcokat, félrement kísérleteket, ballépéseket. Ez elgondolkodtatott, mert elég sok időt töltök magammal, és nem vagyok épp sztoikus alkat, sőt, ha lehet, az események hevében folyamatosan forrong bennem valami, hogy ez nem sikerült, a rigók már megint, a boltban már megint, stb. De ahogy visszatekintek, valóban lenyugszanak és helyiértékükre kerülnek a dolgok, kimondom magamnak, vagy szegény feleségemnek, és sikerül megnyugodni, elfogadni, továbblépni. Úgyhogy már rég nem bosszankodok azon, hogy milyen lett az év, hanem a tanulságok levonásával próbálom tervezni a jövőt, hogy próbáljunk felkészülni a kihívásokra.
 |
| Karalábé levél a ritka harmat jelenségével. |
 |
| Egy nyári szüret. |
